J&J annyira hiányoztak már, hogy észre sem vettem, de járni kezdtem a kínai büféket, mintha ott találnám meg a két elveszett bárányt.
Egy napon betévedtem a Körúton egy kicsike kis kínai büfébe. A pult mögött álló nagyon fiatal lány kedvesen rámmosolygott és sorolni kezdte az ételeket: ez ilatos csirke, ez ananaszos csirke, ez mogyorós csirke, ez hongkongi csirke.......mutatta kedvesen és közben mosolyogva engem nézett.
Azt hiszem, rizstésztát vettem, kisadagot, és káposzta salátát - de csak azért, hogy még egy kicsit láthassam ezt a kedves, szép lánykát. Ő nagyon nyitott volt.....látszott rajta, hogy szívesen beszélget. Ez azért érdekes, mert általában a kínai büfékben azt tapasztalom, hogy az ételeneveken és árakon kívül mást nem is tudnak magyarul az eladók.
Egy hét múlva ismét visszamentem - és ugyanazzal a kedves mosollyal találtam szembe magam. SuAng, a kedves kínai lány hamar belopta magát a szívembe. Már nem jártam a kínai büféket. Ha J&J hiányát éreztem, elmentem Su&Su-hoz, leültem a kicsi és nagyon tiszta körúti büfében, és míg az illatos csirke, mogyorós csirke, ananászos csirke valamelyikét eszegettem rizstésztával, gyönyörkodtem SuAng mosolygós arcában, kedves, barátságos közvetlenségében, élvezve SuWu ízletes főztjét.
Ez a barátság kölcsönösnek bizonyult. Annyira, hogy lassan kezdtünk összejárni, telefonon hívogattuk egymást, csak azért, hogy megtudjuk, hogy van a másik. Holdújév alkalmából ajándékkal kedveskedtünk egymásnak és karácsonykor eljöttek az otthonomba, hogy megcsodálják a zongora tetején álló karácsonyfát. Ó, mennyire szerettem volna, ha J&J valaha is láthatta volna, milyen is nálunk a karácsony.......hogy szerettem volna megmutatni nekik a hóesést........
Su&Su megértéssel hallgatták meg rövid történeteimet J&J-ről, kiérezték belőlem a szeretet hangját, tisztelték érzelmeimet és sokszor vígasztalásul megmagyarázni próbálták J&J számomr a néha érthetetlen cselekedeteit. Su&Su elfogadta hogy J&J hozzám tartoznak, és így már mind a négyen részévé váltak az életemnek.
